Paresztézia a cukorbetegségben

Od Martin Starzyk dovolenku.

Ambulancie budú zatvorené z dôvodu čerpania dovoleniek od Diabéteszes neuropátia A cukorbetegeknél a diabéteszes neuropátia DN az idegek károsodását jelenti egyéb okok kizárása után, amelyek hozzá hasonló tüneteket mutatnak paresztézia, dizesztézia, nyugalmi fájdalomvagy amelyeknek aszimptomatikus a lefolyása.

Ez a diabétesz leggyakoribb mikrovaszkuláris komplikációja.

A múltban a diabéteszes neuropátiára mint kései és elkerülhetetlen szövődményre tekintettek, manapság azonban úgy tűnik, hogy a diabéteszes neuropátia már a csökkent glükóztolerancia idején megjelenik, így akár a diabétesz első tünete is lehet. Jelenléte feltételezhető minden betegnél, akinek több mint 5 éve 1-es típusú cukorbetegsége van diabetes mellitusés minden olyan betegnél, aki 2-es típusú cukorbetegségben szenved, tekintet nélkül a betegség időtartamára.

Az egyik ilyen osztályozás megkülönböztet generalizált szimmetrikus neuropátiát akut szenzoros, akut fájdalommal társult, hiperglikémiás, kezeléssel előidézett, gyógynövények használt diabétesz kezelésére, szimmetrikus, szenzoros-motoros és autonóm neuropátiafokális és multifokális neuropátiát kraniális, torakoabdominális és fokális végtagi neuropátia, proximális motoros amiotrofia.

A klinikai kórképet a sérült idegrostok típusa határozza meg.

A szenzoros rostok sérülése a paresztézia spontánul megjelenő tüneteiben nyilvánul meg, kellemetlen, égető, neuropátiás fájdalomérzettel, amely nyugalmi állapotban rosszabbodik, főleg az éjszakai órákban.

Enyhülést jelent a láb mozgatása vagy a hideg borogatás — ez különbözteti meg a neuropátiás fájdalmat a vaszkuláristól. A motoros idegrostok sérülése az izomtónus elvesztésében és a belső lábizmok progresszív artrófiájában nyilvánul meg, ezt követi a paresztézia a cukorbetegségben és kiemelkedő lábközépcsont kialakulása.

E-mail Paraesthesia Kóros bőrérzékelés, amikor a beteg nem érzi a megfelelő ingereket vagy külső inger megjelenése nélkül érez például zsibbadást, hangyamászásszerű bizsergést, égő vagy szúró érzetet, csiklandozást, viszketést, libabőrözést. Ezeknek az álérzeteknek következtében csökkenhet vagy akár teljesen megszűnhet a tapintás- a hő- a vibráció- és a fájdalomérzékelés. A téves érzetek jellemzően csak egy körülírt, kisebb területen jelentkeznek, de kiterjedhetnek a bőr teljes felületére is. A tünet lehet enyhe vagy akár olyan erős is, hogy az már akadályozza az érintett terület használatát, például súlyosan zsibbadt kézzel nehézkessé válhat az írás paresztézia a cukorbetegségben a tárgyak biztonságos megtartása, egy súlyosan zsibbadt láb pedig akár járási nehézségekhez is vezethet. A paraesthesia leggakoribb oka idegi vagy gerincvelői károsodás, de előfordulhat keringési zavarok illetve érszűkület folyományaként, máj- vagy vesebetegségek miatti felgyülemlett méreganyagok hatásaként, cukorbetegség szövődményeként vagy akár pszichiátriai kórok következményeként is.

Az autonóm neuropátia érintheti az izzadást szabályozó idegeket, továbbá megváltoztathatja a véráramlást oly módon, hogy megnyitja az artériák és az erek közti összeköttetést. A bőr jellemzően száraz és meleg, tipikusan kockázatos terület az ulceráció keletkezésére.

Diagnosztika Anamnézis — kellemetlen bizsergés, zsibbadás nyugalmi állapotban, fájdalom a lábszárban és a lábban. Ezek paresztézia a cukorbetegségben tünetek járás közben többnyire enyhülnek és főleg éjjel gyakoriak.

A neuropátiát viszonylag könnyű diagnosztizálni már az alapellátás szintjén egyszerű noninvazív kivizsgálási módszerekkel: a vibrációra való érzékenység kivizsgálásával — Hz-re kalibrált hangvillával, boithesiometerrel, taktilis érzékenység kivizsgálásával — 10g súlyú Semmes-Weinstein-féle nylon monofilamenttel, az algikus érzékenység kivizsgálásával — tompa éles tárggyal, a termikus érzékenység kivizsgálásával — meleg és hideg vízzel megtöltött kémcsővel, a reflexek kivizsgálásával — az Achilles-ín reflexe.

Kezelés Kauzális gyógykezelésnek felel meg a diabétesz paresztézia a cukorbetegségben legjobb metabolikus kompenzációja, etiopatogenetikailag indokolt az alfa-liposav használata. Tüneti kezeléskor triciklikus antidepresszánsok, antiepileptikumok, analgetikumok és B-vitaminok használatosak.