Antidiabetikus készítmények a diabétesz kezelésére a második. KeltexMed - A cukorbetegség gyógyszeres kezelése

Megjelenés: Az antidiabetikumokkal kapcsolatos legújabb kutatási eredmények Egy kutatás szerint a dipeptidil-peptidáz-4 inhibitor csoportba tartozó antidiabetikumok fokozzák a gyulladásos bélbetegség kockázatát, egy új vizsgálatban pedig a másodvonalbeli antidiabetikumok és a kardiovaszkuláris események közötti összefüggést értékelték. Gyulladásos bélbetegséget okozhatnak egyes antidiabetikumok Egy kutatás szerint a dipeptidil-peptidáz-4 inhibitor csoportba tartozó antidiabetikumok fokozzák a gyulladásos bélbetegség kockázatát.

A kutatók ugyanakkor hangsúlyozták, hogy a kockázat összességében alacsony, de a kezelőorvosok figyelmét fontos felhívni a potenciális összefüggésre.

A dipeptidil-peptidáz-4 DPP-4 inhibitorok az antidiabetikumok egy viszonylag új csoportjába tartoznak, amelyek a vércukorszint csökkentésén keresztül fejtik ki a hatásukat, és azoknak a betegeknek írják fel ezeket a gyógyszereket, akik nem jól reagálnak más kezelésekre. A DPP-4 inhibitorok a DDP-4 enzim gátlásán keresztül hatással vannak a szervezet gyulladásos reakcióira és a bélrendszer hormonszintjeire.

Orális antidiabetikumok - gyógyszerek

Kutatási eredmények alátámasztják, hogy a DPP-4 enzim alacsonyabb szérumszintje összefüggésben lehet a gyulladásos bélbetegség IBD fokozott aktivitásával, de eddig nem volt olyan kutatás, ami az enzimgátlás és az Antidiabetikus készítmények a diabétesz kezelésére a második előfordulása közötti kapcsolatot vizsgálta volna.

Kanadai kutatók azt tűzték ki célul, hogy feltárják a DPP-4 inhibitorok és a gyulladásos bélbetegség kialakulása közötti összefüggést 2-es típusú diabéteszben szenvedő betegeknél.

A kutatók felnőttkorú, angliai beteg adatait elemezték, akik és között kezdtek el antidiabetikumot szedni. A betegeket először inzulinnal kezelték, és kizárták a vizsgálatból azokat, akiknél IBD vagy hasonló betegség fordult elő a kórelőzményben. A kutatás során figyelembe vették az életkort, testtömeget BMIdohányzást, alkohollal összefüggő betegségeket és a diabéteszes szövődményeket. Az IBD kockázata arányos volt a DPP-4 inhibitor terápia időtartamával, körülbelül év kezelés után érte el a legmagasabb szintet, majd 4 évnél hosszabb kezelés után fokozatosan csökkent.

A kutatók nem zárják ki annak lehetőségét, hogy más tényezők is befolyásolták az IBD kialakulását, és további vizsgálatok szükségesek az eredmények alátámasztásához, de a kezelőorvosoknak figyelembe kell venniük ennek az összefüggésnek a lehetőségét, és célszerű magas IBD-kockázatú betegeknél valamilyen más típusú antidiabetikumot felírni a betegeiknek.

Hatékony az új antidiabetikum a testsúly-csökkentésben Egy új kutatás eredményei szerint az étvágyat szabályozó természetes hormonra hasonlító molekula segíthet a fogyásban olyan túlsúlyos embereknek, akik nem cukorbetegek.

Decemberben az FDA engedélyezte a szemaglutid hatóanyagú Ozempic injekció forgalomba hozatalát az Egyesült Államokban heti egyszeri adagolással diéta és testmozgás kiegészítéseként a glikémiás kontroll javítására 2-es típusú diabéteszben szenvedő betegeknél. A kutatásban alany vett részt, akiknek 35 százaléka volt férfi. A BMI minden résztvevő esettében legalább 30 volt, de a vizsgálati alanyok nem szenvedtek diabéteszben.

A cukorbetegség gyógyszeres kezelése

A résztvevőket hét csoportba randomizálták, öt csoportban különböző dózisú szemaglutid-kezelést kaptak 0,05 mg és 0,4 mg között naponta egyszer injekcióban alkalmazva, a hatodik csoport placebót kapott, a hetedik pedig 3 mg liraglutidot.

Minden vizsgálati alany havonta étrendi és testmozgással kapcsolatos tanácsadáson vett részt. Egy évvel később a szemaglutiddal kezelt résztvevőknél szignifikánsan nagyobb testsúly-csökkenés volt tapasztalható, mint a placebo-csoportban.

A fogyás mértéke arányos volt a szemaglutid-dózis nagyságával. A 0,05 mg-os dózist kapó résztvevőknél átlagosan 6 százalékos volt a testsúly-csökkenés, a 0,1 mg-os csoportban 8,6 százalék, a 0,3 mg-os csoportban 11,2 százalék volt az átlag, a 0,4 mg-os adagot kapó vizsgálati alanyoknál pedig 13,8 százalék.

1. Az 1-es típusú cukorbetegség kezelése 2021-ban
3. Receptgyűjtemény Ez a weboldal sütiket cookie használ a látogatói élmény javítása érdekében, releváns hirdetések jelenítése, küldése miatt és az oldal forgalmának elemzése céljából.

A liraglutiddal kezelt résztvevőknél 7,8 százalék volt az átlagos testsúly-csökkenés mértéke, míg a placebo-csoportban csupán 2,3 százalék. A 0,4 mg-os dózissal kezelt vizsgálati alanyok 65 százalékánál legalább 10 százalékos volt a testsúly-csökkenés, ez az arány a placebo-csoportban 10 százalék, a liraglutid-csoportban pedig 34 százalék volt.

A szemaglutiddal kezelt vizsgálati alanyoknál a leggyakoribb mellékhatás a hányinger volt, ami más GLP-1 agonistákra is jellemző.

Az Európai Gyógyszerügynökség A GLP-1 egy olyan fiziológiás hormon, amely többféle szerepet tölt be a glükóz- és étvágyszabályozásban, valamint a cardiovascularis rendszerben. A glükóz- és étvágyszabályozó hatásokat a hasnyálmirigyben és az agyban GLP-1 receptorok közvetítik specifikusan. A szemaglutid glükózfüggő jelleggel csökkenti a vér glükózszintjét oly módon, hogy stimulálja az inzulinelválasztást és csökkenti a glükagonelválasztást, amikor magas a vér glükózszintje. A vércukorszint csökkentésének mechanizmusában szerepet játszik a gyomor ürülésének kismértékű késleltetése is a korai postprandialis fázisban.

Hypoglykaemia alatt a szemaglutid csökkenti az inzulinelválasztást, de nem mérsékeli a glükagonelválasztást. A szemaglutid az étvágy általános csökkentésével mérsékli az energiabevitelt és ezáltal csökkenti a testtömeget és a testzsírtömeget.

Emellett a szemaglutid csökkenti azt a késztetést, hogy a beteg a magas zsírtartalmú ételeket részesítse előnyben.

• La roche diabetes
• Cukorbetegség gyógyszeres kezelése - Cukorbetegközpont
• Bor alkoholtartalom mérése
• Új gyógyszerek a cukorbetegek terápiájában

GLP-1 receptorok a szívben, az érrendszerben, az immunrendszerben és a vesékben is expresszálódnak. Klinikai vizsgálatokban a szemaglutid jótékony hatást gyakorolt a plazmalipidekre, csökkentette a szisztolés vérnyomást és gyulladáscsökkentő hatása is volt.

KeltexMed - A cukorbetegség gyógyszeres kezelése

Állatkísérletekben a szemaglutid oly módon csökkentette az atherosclerosis kialakulását, hogy megelőzte az antidiabetikus készítmények a diabétesz kezelésére a második plakk progresszióját és a plakkon belül csökkentette a gyulladást. Egy új hatóanyag csökkenti a veseelégtelenség kockázatát diabéteszes betegeknél Egy új klinikai vizsgálat alátámasztja, hogy a kanagliflozin mintegy harmadával csökkenti a veseelégtelenség kockázatát 2-es típusú diabéteszben szenvedő betegeknél.

A klinikai vizsgálatban 34 országban összesen beteg vett részt. A kanagliflozin jelentős előrelépést hozhat egy közel két évtizedes terápiás területen, amely jelenleg az egyetlen kezelési lehetőség a diabéteszes betegek veseelégtelenségének megelőzésére.

A klinikai vizsgálatban a kanagliflozin a major kardiovaszkuláris események kockázatát is csökkentette.

Ajánlott cikkek

A kanagliflozin fokozza a glükóz vesén keresztül történő kiválasztódását. A kanagliflozin hatóanyagú készítmény forgalomba hozatalát az FDA már jóváhagyta 2-es típusú diabéteszben a vércukorszint cukorbetegség inzulin nélkül és a major kardiovaszkuláris események kockázatának csökkentésére diabéteszben és fennálló szívbetegségben szenvedő betegeknél.

A vizsgálati alanyok diabetes laurel kezelése érvényes terápiás irányelveknek megfelelő terápiát, renin-angiotenzin-aldoszteron RAAS gátló kezelést kaptak, emellett a résztvevők 50 százalékát randomizálták kanagliflozin- 50 százalékát pedig placebo kezelésre.

A klinikai vizsgálat elsődleges eredményei szerint placebo csoporttal összehasonlítva a kanagliflozint szedő betegeknél 30 százalékkal alacsonyabb volt a veseelégtelenség kockázata, illetve a veseelégtelenség vagy kardiovaszkuláris megbetegedés miatti halálozás valószínűsége.

A diabétesz gyógyszeres kezelése

A kanagliflozin-csoportban a veseelégtelenség és a veseelégtelenség miatti halálozás kockázata 34 százalékkal csökkent, a szívelégtelenség miatti hospitalizáció, illetve mortalitás kockázata pedig 31 százalékkal.

Az utóbbi 20 évben a kezelőorvosok főként a RAAS-gátló terápiákra támaszkodtak, amikor a veseműködés romlását megelőző kezelést kerestek diabéteszes betegeik számára. Bár a RAAS-gátlás csökkenti a vérnyomást és késlelteti a vesekárosodás progresszióját, a betegeknél továbbra is magas marad a veseelégtelenség és a kardiovaszkuláris betegségek kockázata, valamint az ezek miatti halálozás veszélye.

Figyelembe véve, hogy ra a 2-es típusú diabéteszben szenvedők száma világszerte várhatóan 20 százalékkal fog emelkedni és eléri az milliót, a kanagliflozin fontos szerepet kaphat a kardiovaszkuláris és renális kimenetel javításában. Kutatók a másodvonalbeli antidiabetikumok és a kardiovaszkuláris események közötti összefüggést értékelték 2-es típusú diabéteszben a morbiditás és mortalitás vezető okai a kardiovaszkuláris betegségek, és ezek gyakoriságának csökkentése az antidiabetikus terápia egyik fő célja.

Elsővonalbeli kezelésként a metformin a legelterjedtebb hatóanyag, de a másodvonalbeli kezelés kiválasztásával kapcsolatban már nagyobb a bizonytalanság. A másodvonalbeli antidiabetikumok kardiovaszkuláris kimeneteleinek összehasonlítása a diabétesz farmakoterápiájának ebben az átmeneti szakaszában segíthet a terápiás döntések meghozatalában, ha a beteg nem tolerálja a metformint vagy a metforminkezeléssel nem sikerült megfelelő glikémiás kontrollt elérni.

A diabétesz emelkedő prevalenciája és az új terápiás osztályok számának növekedése antidiabetikus készítmények a diabétesz kezelésére a második az antidiabetikumok alkalmazása jelentős mértékben megnövekedett. A dipeptidil-peptidáz-4 DPP-4 inhibitorokkal végzett új klinikai vizsgálatok nem igazoltak sem előnyt, sem hátrányt a kardiovaszkuláris kockázat szempontjából.

• What is diabetes registry
• Vercukor mérő

A GLP-1 agonistákkal és a nátrium-glükóz kotranszporter-2 SGLT-2 csoportba tartozó hatóanyagokkal végzett klinikai vizsgálatok közül némelyik a kompozit kardiovaszkuláris kimenetelek romlását igazolta.

Ezekbe a vizsgálatokba kifejezetten magas kardiovaszkuláris kockázatú betegeket toboroztak, akik többféle antidiabetikumot szedtek. Korábbi kutatások a másodvonalbeli antidiabetikumok kapcsán alátámasztották, hogy szulfonilureák, tiazolidin-dionok és inzulin esetében fennáll a kardiovaszkuláris kockázat növekedésének veszélye.

Eddig olyan kutatást nem végeztek, ami a jelenleg rendelkezésre álló antidiabetikumok kardiovaszkuláris hatásait közvetlen módon összehasonlította volna a másodvonalbeli terápiát elkezdő betegeknél.

A kutatás egy retrospektív vizsgálat volt, amelyben beteg vett részt, akik metforminkezelést követően másodvonalbeli készítményt kezdtek szedni.

A vizsgálat során és közötti adatokat elemeztek. A komparátor csoport mindegyik elemzésben a DPP-4 inhibitoroké volt.

A kutatás elsődleges végpontja a másodvonalbeli antidiabetikum szedésének elkezdését követően jelentkező első kardiovaszkuláris esemény előfordulása volt. Ennek a kompozit kimenetelnek az alapja a kongesztív szívelégtelenség, stroke, ischémiás szívbetegség vagy perifériás artériás betegség miatti hospitalizáció volt. A betegeket az első kardiovaszkuláris eseményt követően vagy a 2 éves utánkövetés lezárulásakor kivonták a vizsgálatból.

A kompozit kardiovaszkuláris kockázat GLP-1 receptor agonista kezelés elkezdése után alacsonyabb volt, mint DPP-4 inhibitor kezelés esetén, de ez az eredmény nem minden szenzitivitási analízisben volt szignifikáns. Összegzésképpen elmondható, hogy 2-es típusú diabéteszben szenvedő felnőtteknél másodvonalbeli antidiabetikus terápia elkezdésekor a GLP-1 receptor agonisták, az SGLT-2 inhibitorok és a DPP-4 inhibitorok rövid távú kardiovaszkuláris kimenetelei hasonlóak voltak.

Gyógyszeres kezelés indoka:

A szulfonilureák és a basalis inzulin alkalmazására magasabb kardiovaszkuláris kockázat volt jellemző. Metforminról való átálláskor a klinikusoknak célszerű előnyben részesíteni a GLP-1 receptor inhibitorok, az SGLT-2 inhibitorok és a DPP-4 inhibitorok gyakoribb felírását a szulfonilureák és a basalis inzulin helyett. Az antidiabetikumok egy csoportja fokozza a diabéteszes ketoacidózis kockázatát A New England Journal of Medicine folyóiratban megjelent kutatás eredményei szerint a diabétesz kezelésére szolgáló gyógyszerek egy új csoportja fokozhatja a ritka, de súlyos szövődmény, a diabéteszes ketoacidózis kockázatát.

A antidiabetikus készítmények a diabétesz kezelésére a második során a kutatócsoport azt találta, hogy a nátrium-glükóz kotranszporter-2 SGLT2 inhibitorokat szedő betegeknél kétszer akkora volt a diabéteszes ketoacidózis kockázata, mint a másféle antidiabetikumot szedő betegeknél. Az SGLT2-inhibitorok közé tartozik a kanagliflozin, a dapagliflozin és az empagliflozin.

A kutatók hangsúlyozzák, hogy ez a szövődmény ugyan súlyos, de rendkívül ritka, SGLT2-inhibitort szedő betegből egy esetben fordul elő.

Az antidiabetikumokkal kapcsolatos legújabb kutatási eredmények | PHARMINDEX Online

Bár a hospitalizációra szoruló esetek ritkák, mégis egy ilyen eset indította el a vizsgálatot. A kutatás vezetője azt követően kezdte el vizsgálni az SGLT2-inhibitorok és a diabéteszes ketoacidózis közötti kapcsolatot, hogy az egyik — SGLT2 gátlót szedő — betege ketoacidózissal került be a sürgősségi osztályra.

A vizsgálat során a kutatócsoport 40 ezer SGLT2 inhibitorokat szedő beteg kimenetelét hasonlította össze DPP4 inhibitorokat szedő betegekkel. A DPP4 inhibitorokat azért választották komparátorként, mert gyakran alkalmazott szerek a diabétesz antidiabetikus készítmények a diabétesz kezelésére a második kezelésében, de nem okoznak diabéteszes ketoacidózist. A kutatás vezetője hangsúlyozta, hogy bár a diabéteszes ketoacidózis ritka, a diabetic retinopathy észre kell venniük a tüneteket a 2-es típusú diabéteszben szenvedő betegeiknél.

Jellemző tünetek a túlzott szomjúság, gyakori vizelési inger, hányinger és hányás, hasi fájdalom, fáradtság és légszomj.